Adósoknak

Ha felidézzük a 2008-as pénzügyi válság előtti néhány évet, visszaemlékezhetünk a hitelbőség időszakára, amikor is egyre emelkedő tendencia szerint egyre többeknek vált lehetővé (főleg az akkor egyre könnyebben igénybe vehetővé vált, állami támogatással, a "szocpol"-lal kiegészítve) bankhitelből lakást vásárolni, egyre kisebb önerő mellett. Azokban az időkben a bankok szabályosan vadásztak az új ügyfelekre - még a hitelbírálat folyamata is inkább a hiteligénylő támogatását szolgálta.
Ez a "hadd öleljelek a keblemre" hozzáállás a bankok részéről 180 fokot fordult, mihelyst beindultak az első tömeges késedelmek a deviza alapú jelzáloghitelek ma már híres-hírhedt árfolyamváltozásai miatt hirtelen megugrott és folyamatosan növekvő havi összegű törlesztésekkel.

Talán nincs is ma olyan, jelzálogkölcsönt a saját házára, lakására még 2008 előtt felvett ember Magyarországon, aki megúszta volna, hogy egy-egy késedelmes befizetés, netán a törlesztés abbamaradása miatt ne telefonáljanak rá a csak merev keretek között kommunikáló call centeres (vagy work outos) munkatársak, a pszichikai nyomásgyakorlás számos eszközét bevetve. Ez a telefonos nyaggatás sok esetben nem is maradt hatástalan - de csak kevés esetben eredményezte a hiányzó törlesztő részletek befizetését. A gondot ugyanis nem a fizetési morál romlása jelentette (az ugyanis nem változott), hanem az adósok teljesítőképességének negatív megváltozása, a bevételek csökkenése vagy éppen elmaradása, a törlesztő részletek folytonosan emelkedő tendenciájával szemben.

Ez az "el nem maradó" hatás zömében kétirányú volt. Az érintettek egyik része egyszer csak üldözöttnek, megfélemlítettnek érezte magát, nem értve a világ Pál-fordulását, hogy miért nem nyújt senki segítő kezet (sem az állam, sem a bank, sem az önkormányzat, sem egyesületek) - ők mára nagyrészt a sorsukkal szembeni küzdelemben elerőtlenedett, a tehetetlenségbe közönyösen belenyugvó, begubódzó, bezárkózó, mindennel szemben bizalmatlan emberek lettek, akik a legritkábban bíznak már saját magukban is, hogy képesek kezükbe venni a saját sorsuk megjavítását, az elkerülhetetlen banki egyeztetéseket a hiteltartozás lezárását. Az érintettek másik része az arrogáns banki fellépésre arroganciával reagált, és harcos hozzáállással a felelősöket a pénzügyi szektor oldalán keresve, de mégis valójában zömmel az energiákat a bankok "támadásába" eredménytelenül és értelmetlenül pazarolva leplezte ugyanazt a kilátástalanságot és tehetetlenséget, amely azonos az első csoport lélektani bázisával. Csak míg az első csoportba tartozók többnyire nemcsak hogy nem keresik, de ha csak lehet, kerülik is a bankokkal való kommunikációt, addig a második csoport rossz oldalról közelít hozzá, nem azt a célt szolgálva, ami az értelmét adja a bankokkal való kapcsolatfelvételnek, nem a tartozás végleges rendezése érdekében.

A mi megítélésünk szerint az egyéni, személyes adósságválságban (csődhelyzetben) a kölcsönt adó bankkal vagy bankokkal való, megfelelő szakmai alapokon nyugvó párbeszéd nem mellőzhető, nem hagyható ki és nem úszható meg - még akkor sem, ha természetesen a szükséges, önérdekű kiállás az adósi oldaltól nemcsak hogy nem feltétlenül várható el (akár edukációs, akár pszichikai vagy egyéb hátrányok miatt), de sok esetben ennek lehetőségétől éppen bankok határolják el a saját adósaikat!
Amikor az ellentétes érdekek feloldása érdekében egyedül és önmagában sem a bank, sem az adós nem tud lépéseket tenni, akkor jut szinte pótolhatatlan szerephez egy harmadik fél, az objektív megközelítésű, szakértő szakmai partner, aki katalizátorként, egyfajta mediátorként, "békehozó" közvetítőként - a semleges, mégis mindkét fél győzelmében érdekelt tárgyalási pozíció előnyeit élvezve - többet megtehet az adós érdekében a bank felé, illetve a bank érdekében az adós felé, mint maguk az érintett felek. A BELLICOSE INVEST e szerep betöltésére vállalkozik, az eddigi tapasztalatok alapján sikerrel, az érintett felek kölcsönös megelégedésére.

Míg mi a magunk részéről elsődleges szempontnak a hatékonyságot tekintjük, az adósokkal való kapcsolatfelvétel során természetesen nem rontunk ajtóstul a házba. Sokan - talán éppen Ön is - azok után járnak web-oldalunkon, hogy előzőleg olvasták megkereső, nyomtatott (postaládába bedobott) levelünket. A célunk az érintett adósokkal, úgy is, mint a leendő ügyfeleinkkel való első kapcsolatfelvételkor a személyre szabott tájékoztatás arról a jogi helyzetről, amelybe akaratlanul is, de ügyfelünk belesodródott, valamint célunk az informálás azokról a megoldási lehetőségekről, amelyek ügyfeleinknek - természetesen és szükségszerűen a banki érdekekkel összehangolva - a segítségünk által rendelkezésre állnak.
Tárgyalási stílusunkban kerüljük a magunk által is kritizált arroganciát. Pénzt, díjat vagy költségtérítést az adósi oldalon álló ügyfeleinktől előre (mielőtt a bankhitel kérdése véglegesen megoldódik) soha nem kérünk - és pénzt a későbbiekben sem kérünk az adóstól, hanem (az ingatlant terhelő tartozások végleges lezárása mellett) lehetőség szerint inkább mi teremtünk tőkét a lakástulajdonos számára, a továbblépéshez. A velünk való együttműködésnek ennélfogva sem jogi, sem anyagi kockázata nincs - könnyen lehet azonban olyan gyümölcse, amelyre ügyfelünk új egzisztenciális alapokat vethet!
Ha a kezdeti közös munkánk első eredményeként elértük, hogy a főbb, szükséges pontokban kialakuljon a kölcsönös egyetértés közöttünk, együttműködésünket a LETÖLTÉS menüpont alatt akár most is, előre megismerhető megbízási szerződésben rögzítjük.
Tekintettel arra, hogy a problémás jelzáloghitel a lakhatás kérdését általában igen érzékenyen, a legmeghatározóbban szokta érinteni (amennyiben az adós és/vagy családja a jelzálogkölcsön fedezetéül szolgáló ingatlanban lakik), szükség esetén szolgáltatásunk nem ér véget csupán a bankkal való kommunikáció egyengetésével. Igény esetén - a klasszikus ingatlanközvetítői tevékenységünk részeként - segítséget nyújtunk ügyfeleink új otthonának megtalálásában is.